Amire törekszem, az olyan őszinte együttlét, amilyet ritkán tapasztalunk. 

A másik ember észlelésének és átélésének mély átérzése, egy valódi megértés reményében.

 

Amire törekszem, az a másik, mint emberi lény feltétel nélküli pozitív értékelése, hogy azt lehessen érezni: itt bárki lehetek. Ha pedig bárki lehetek, akár az is lehetek, aki valójában vagyok, megfelelés nélkül. 

 

És ő kicsoda? Miket érez? Miket gondol a világról? Miket gondol önmagáról? Igazán azt hiszem, hogy erre érdemes fényt deríteni, mert az önmagunkkal való őszinteség és ezzel együtt a boldogság múlik rajta.

 

Amire törekszem, hogy olyan ideális klímát teremtsek, amiben ez a kutatás eredményesen végbemehet, ami egyben elkerülhetetlen növekedés is. Valamifajta kivirágzás.

 

A szervezet természetéből adódóan az érés irányába mozdul, ha a környezet megfelelő és nincs akadályozva. Ahogy egy növény célja is csak önmaga kiteljesítése, hogy előbb szára, aztán levelei legyenek. 

 

Amire törekszem, hogy minél valódibb legyek a kapcsolatban, színlelés nélkül, természetes reakciókkal, ami talán a legfontosabb tényező. Hogy a kapcsolat egyre szabadabb lehet, mert a válasz nyílt és őszinte lesz.

 

A hitelesség, átláthatóság pedig eltünteti a titokzatosságot, ami a hatalom látszatát kelti.

 

Nem törekszem emiatt arra, hogy felvegyem a szakértő köpenyét, amely a magasabbrendűség érzését támogatja. 

 

Viszont olyan kapcsolatra igen, amelyben a másik ember egyenlőnek érzi magát, és egyre jobban meg meri kockáztatni a sebezhetőséget, ami az új területek vizsgálatával jár.

​

Vajon egy mélyen kielégítő életet élek-e, ami igazán kifejez engem? 

Akkor érdemes találkoznunk, ha erre a kérdésre ebben a pillanatban nemmel felelnél.

​

Örömömet lelem a pszichológiában, a költészetben, a spiritualitás irányába mutató gondolatokban, a filantróp vállalkozói szemléletben, a körülöttem lévő emberekben.

 

Családommal Veresegyházon élek, három kislány édesapjaként.