Amire törekszem, az olyan őszinte együttlét, amilyet ritkán tapasztalunk.

​

A másik ember észlelésének

és átélésének mély átérzése –

egy valódi megértés reményében.

​

Szeretném, ha a másik, mint emberi lény, feltétel nélküli pozitív értékelésben részesülhetne – hogy azt lehessen érezni:

itt bárki lehetek.

És ha bárki lehetek, akkor talán lehetek az is, aki valójában vagyok – megfelelés nélkül.

​

És ő kicsoda? Mit érez? Mit gondol a világról? Mit gondol önmagáról?
Úgy hiszem, ezekre érdemes fényt deríteni –

mert az önmagunkkal való őszinteség

teremti meg a változás lehetőségét.

​

Fontos számomra, hogy olyan

ideális klímát teremtsek,

ahol ez a kutatás megtörténhet.
Ami egyben elkerülhetetlen növekedés is. Valamifajta kivirágzás.

​

A szervezet természeténél fogva

az érés irányába mozdul, ha a környezet megfelelő, és nincs akadályozva –

ahogyan egy növény is csak önmaga kiteljesítésére törekszik:

előbb szára, majd levelei lesznek.

​

A kapcsolatban igyekszem

minél valódibb lenni – színlelés nélkül, természetesen, mert ez talán

a legfontosabb tényező.
Így válhat a kapcsolat egyre szabadabbá,

mert a válasz nyílt és őszinte lesz.

​

A hitelesség és átláthatóság eltünteti

a titokzatosságot, amely

a hatalom látszatát kelti.

​

Nem hiszek abban, hogy a „szakértő köpenye” adja a valódi segítséget.

Sokkal inkább a hiteles jelenlét és a

valódi kapcsolat az, ami gyógyítóvá válhat.

​

Törekszem olyan kapcsolatra, amelyben

a másik ember egyenlőnek érzi magát –
és egyre inkább meg meri kockáztatni

a sebezhetőséget, amely

az új területek vizsgálatával jár.

​

Vajon egy mélyen kielégítő életet élek-e,

ami igazán kifejez engem?
Ha most erre a kérdésre nemmel felelnél –
akkor lehet, hogy érdemes találkoznunk.

​

Örömömet lelem a pszichológiában,

a költészetben, a mozgásban,

az emberi kapcsolatokban –

és mindenben, ami segít tisztábban,

jelenléttel és önmagamként élni.