© 2017 Pauljucsák Péter

A személyközpontú terápia pozitív hatásai a személyes fejlődésre

2017/10/24

A személyközpontú pszichoterápiás módszer az önaktualizációt tekinti a gyakorlatban működő, hatékony célnak a terápia folyamatában.

 

Három személyiség-jellemzőt nevezhetünk különösen fontosnak, melyek az aktualizációban közrejátszanak, ezek pedig a következők:

 

  • az élményekre való általános nyitottság

  • annak az érzése, hogy az életnek értelme és célja van

  • és a bizalom, hit önmagunkban és másokban.

 

Ezek együttese egy előremutató fejlődési tendenciát jelent az autonómia és önszabályozás irányában, mely folyamatban minden személy útja egészen egyedi.


Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező emberek egészséges önállósággal bírnak, tudják, hogy „kik ők”, átélik a hovatartozás érzését, képesek az önfegyelemre, egészséges kapcsolatokat tudnak fenntartani, önreflexiót gyakorolnak, értékesnek érzik magukat, az önaktualizáció és önmegvalósítás felé törekednek; és egy egészséges élet irányába haladnak, nem pedig mások elvárásainak akarnak megfelelni (Seligman, 2001).

 

A személyközpontú terápia tapasztalata az, hogy minden embernek alapvető motivációja van a növekedésre az önaktualizáció és az önmegvalósítás irányában. A pszichológiai nehézségeket ennek a tendenciának a gátlódása, elzáródása okozza. Így a terapeuta szerepe az, hogy segítse a klienseket a gátló tényezők elmozdításában (Nelson-Jones, 2000), olyan terápiás feltételeket biztosítva, amelyek csökkentik a kliensek védekező magatartását, és elősegítik önmaguk mély feltárását és megértését.

 

Az ezek mentén fejlődő, értékes személyes kapcsolatokra való képességük magában foglalja, hogy a másikat egyedi, megismételhetetlen egyéniségként kezdik elfogadni, becsülve őt, nyíltan és szabadon kapcsolódva hozzá az „itt-és-most”-ban megjelenő, spontán tapasztalatok alapján. A hitelesség, eredetiség, „valódiság” pedig, ami talán a legfontosabb összetevő, előbb a terápiában jelenik meg, majd ezt követően a hétköznapi élet interakciói során is.

 

A személyközpontú terápia az önaktualizáció során többek közt az alábbi emberi kvalitásokban idéz elő pozitív változást:

 

 

  • Öntudatosság:

 

A személyközpontú terápia fokozza az érzelmekre, személyes növekedésre és hitelességre való öntudatosságot (Kottler & Brown, 2000).

 

  • Az őszinteség, pozitív értékelés és empátiás megértés értékeinek felismerése:

 

A terápiás kapcsolat minőségének átélése mentén értékekként válnak felismerhetővé az említett tulajdonságok, mely felismerés haszna áttevődik a mindennapi élet területére, javítva ezzel a személyes kapcsolatok minőségét (Kottler & Brown, 2000).

 

  • Felelősség önmagunkért:

 

Felismerhetővé válik annak szükségessége, hogy a személy felelősséget vállaljon önmagáért és döntéseiért az életben. A felelősség annak az elfogadására vonatkozik, hogy ki is vagyok valójában, és mik azok, amiket tettem és teszek. A személyes felelősség elismerése a hatékony személyiség központi eleme (Nelson-Jones, 2000).

 

  • Az érzelmek megértése:

 

A személyközpontú terápia segítséget nyújt abban, hogy a személy jobban megérthesse érzéseit, és meg tudja ezeket osztani másokkal (Kottler & Brown, 2000).

 

  • Tudatosság egy másik perspektívára:

 

Az önmagunkra való tudatosság és önmagunk megértése szükséges ahhoz, hogy megpróbáljuk megérteni a másik személy nézőpontját, miután tisztáztuk önmagunkét.

 

  • Az élményekre való nyitottság:

 

Ez a fajta nyitottság azt jelenti, hogy a személy él a választás szabadságával, spontán, kreatív, „élő”, képes alkalmazkodni a változásokhoz, és tudatos azokra a döntésekre, melyek hatással vannak az életére (Nelson-Jones, 2000).

 

  • Racionalitás:

 

Az élményekre való nyitottság az ésszerűség táptalaja, ahogyan a védekező magatartás éppen gátolja azt.

 

  • Egy „teljesebb élet” tapasztalata:

 

Az önaktualizáció során egy teljesebb élet tapasztalata jelenik meg, és a jelen pillanat mélyebb átélése. A személy tudatosabbá válik arra, hogy a múlt történéseit már nem tudja megváltoztatni, a jövő pedig még nem elérhető, élete a jelen pillanatban zajlik.

 

  • Egy pozitív élet-irány választása:

 

Az önaktualizáció során a kliensnek lehetősége adódik életének bármely területén pozitív irányokat választani, a felelősség érzete pedig segíti őt a jobb döntések meghozatalában.

 

  • Önmagunk és a másik egyediségének elfogadása:

 

Az egyediség felismerése segíti az önelfogadást, és általa mások egyedisége is elfogadhatóvá válik.

 

  • Önmagunk értékelése:

 

Azok a személyek, akik képesek feltétel nélkül elfogadni önmagukat, pozitívan tudnak viszonyulni belső értékeikhez. Ez a tulajdonság megalapozza a biztonság és szabadság érzését (Nelson-Jones, 2000).

 

  • Mások értékelése:

 

Amikor valaki biztonságban érzi magát, valamint önmagát és a másikat pozitívan látja, képessé válik úgy értékelni másokat, hogy közben nem érzi magát fenyegetve.

 

Fontos hangsúlyozni, hogy minden személy saját egyedi útján jut el az önaktualizációhoz (Seligman, 2001), elengedhetetlen attitűd tehát minden individuum önállóságának, függetlenségének és egyediségének tisztelete.

 

 

 

 

 

 

Forrás:

 

Boontarika Narknisorn. Person-Centered Therapy and Personal Growth. Journal of Social and Development Sciences Vol. 3, No. 9, pp. 322-330, Sep 2012 (ISSN 2221-1152)

 

Hivatkozások:

 

Kottler, J. A. & Brown, R. W. (2000). Introduction to Therapeutic Counseling: Voices from the field, Belmont, California: Wad worth/Thomson Learning.

 

Nelson-Jones, R. (2000). Six Key Approaches to Counseling & Therapy, London: Continuum.

Share on Facebook
Please reload