© 2017 Pauljucsák Péter

A személyközpontú terápia bejósolható folyamata

2017/07/01

Érdemes lehet felhívni a figyelmet a személyközpontú terápiás folyamat bejósolhatóságára, hadd idézzek emiatt néhány gondolatot Carl Rogers egyik írásából, amely az American Psychologist lapban jelent meg „Significant Aspects of Client-Centered Therapy” címmel.

 

Fontos látni azt is, hogy a pszichológia elméletei nem csupán filozofikus elgondolások, hanem tapasztalati megfigyelések és kutatások eredményei, melyeket már hosszú évtizedek óta  használnak a gyakorlatban. Jó példa erre a következő leírás.

 

Carl Rogers, a személyközpontú szemlélet kidolgozója volt az egyik első pszichológus, aki komplett pszichoterápiás eseteket rögzített, írt le, majd publikált (anno, mikor az ülések misztikus ködben, zárt ajtók mögött zajlottak, ez szinte szentségtörésnek számított), emellett több tudományos kutatást végzett a pszichoterápiáról, mint korábban bárki.

 

Terápiás tapasztalata és statisztikai eredményei egyaránt azt mutatták, hogy megfigyelhető a terápiás eseményeknek egy komplex és bejósolható láncolata.

 

A szükséges feltételek, melyekkel a személy belső növekvő ereje, potenciálja felszabadul, és ezzel együtt a terápiás eredményesség megjelenik, megfigyelései alapján röviden a következők:

 

  1. Ha a pszichológus alapvető beállítódása az, hogy az egyén felelős önmagáért, és ezt a felelősséget a terápiás folyamatban is nála hagyja.

  2. Ha a pszichológus beállítódása az, hogy a kliensnek erőteljes belső indíttatása van arra, hogy éretté és a társadalom részévé váljon.

  3. Ha a pszichológus meleg és megengedő légkört teremt, melyben az egyén szabadon ki mer fejezni bármilyen attitűdöt, érzést, ami őbenne van, függetlenül attól, hogy az mennyire szokatlan, abszurd vagy ellentmondásos. A személy ugyanakkor éppolyan szabad abban is, hogy megtagadja ezek kimondását.

  4. Ha a pszichológus csak olyan technikákat használ az ülések alkalmával, melyek a kifejezett érzelmek mély megértését közvetítik, és azok elfogadását. Ez a megértés leginkább érzékeny tükrözéssel, és a kliens beállítódásának tisztázásával fejeződhet ki. A pszichológus elfogadása ugyanakkor nem jelent jóváhagyást, sem elutasítást.

  5. Ha a pszichológus tartózkodik bármely olyan kifejezéstől vagy cselekedettől, amely ellentétes az előző elvekkel. Azaz tartózkodik a hibáztatástól, értelmezéstől, tanácsadástól, javaslatoktól, meggyőzéstől, megerősítéstől.

 

Amennyiben a fenti kondíciók szerencsésen találkoznak, kijelenthetjük, hogy az esetek döntően nagy többségében az alábbi eredmények jelennek meg:

 

  1. Az egyén mély és motivált beállítódást fog kifejezni.

  2. Az egyén saját beállítódásait, viselkedését, reakcióit sokkal alaposabban, teljesebben fel fogja fedezni, mint korábban, és ezáltal olyan információk kerülnek a felszínre, melyeknek előzőleg nem volt tudatában.

  3. Mivel tudatosabbá válik önmagára és motiváló attitűdjeire vonatkozóan, saját magát teljesebben fogja elfogadni. Ez a felismerés és elfogadás a korábban önmaga által elutasított hozzáállásokat, beállítódásokat, szerepeket is magában foglalja, még akkor is, ha talán szóban ezeket meg sem fogalmazza.

  4. Önmaga tisztább megértésének fényében – saját felelősségének és kezdeményezőkészségének tudatában – új célokat fog választani, melyek kielégítőbbek, mint a korábbiak.

  5. Választása szerint eltérő módon fog közelíteni céljai eléréséhez, és viselkedése egy teljesebb pszichológiai növekedés és érettség irányába fog mutatni, spontánabb lesz és kevésbé feszült. Nagyobb harmóniába kerül mások szükségleteivel, reálisabban és könnyebben, kényelmesebben igazodik az élethez. Viselkedése jobban összhangba kerül önmagával, mint korábban, amely jelentős előrelépést eredményez az életében.

Share on Facebook
Please reload